Abonyi Henrik
intézetvezető egyetemi adjunktus,
diplomás teológus
Szakterület, oktatott tantárgy:
Szociológia, valláslélektan, vallásbölcselet,
etika, jog, thanatológia, filozófia
Pedagógusi pályafutásomat 2001-ben kezdtem el, ami nem egyértelműen pozitív tény számomra, mert a korai munkába állás miatt az igazi, „nappalis” diákévek jó része kimaradt az életemből. Ezért úgy próbálom kárpótolni magam, hogy jelenleg egyszerre vagyok tanár és diák is.
Komolyabbra fordítva a szót a lakóhelyem középiskolájában eltöltött hat év után megpályáztam a kiskunfélegyházi Darvas József Általános Iskola és Egységes Pedagógiai Szakszolgálat igazgatói állását. Jelenleg intézményvezető-igazgató, főiskolai, egyetemi tanár, oktató, körzeti önkormányzati képviselő; Településfejlesztési Bizottság alelnöke;
Egészségügyi, Sport, Szociális és Kisebbségi Bizottság tagja; idegenforgalmi és testvérvárosi kapcsolatok tanácsnoka vagyok.
Végzettségeim a teljesség igénye nélkül:
2008 - 2010
család- és gyermekvédő tanár mesterszak
Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola
2008 - 2009
hittanár-nevelő mesterszak
Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola
2008 - 2009
tanár – minőségfejlesztés-tanár mesterszak
Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar
2007 - 2009
közoktatási vezető szakirányú továbbképzési szak
Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar
2006 - 2008
ember-, erkölcs- és vallásismeret szakirányú továbbképzési szak
Szegedi Hittudományi Főiskola
2006 - 2008
történelem szakos bölcsész és tanár egyetemi kiegészítő szak
Szegedi Tudományegyetem BTK
német nyelv és irodalom szakos bölcsész és tanár egyetemi kiegészítő szak
Szegedi Tudományegyetem BTK
2003 - 2007
főiskolai hittanár szak
Szegedi Hittudományi Főiskola
2000 - 2005
német nemzetiségi-történelem szak
Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar
Az iskolavezetés mellett törekszem tudásom állandó bővítésére, így a német-történelem szakos középiskolai tanári oklevél mellé hittanári, idegenvezetői, majd turisztikai szakértői és választási szakértői stb. diplomát szereztem.
Mielőtt bárki is azt gondolná, hogy őrült vagy fanatikus diplomaszerző és álláshalmozó vagyok, szeretném tudatni, hogy a hobbim a munkám és a tanulás. Természetesen azért szakítok időt a szórakozásra és a kikapcsolódásra is. Nagyon szeretek színházba és moziba járni, de az év csúcspontját az a pillanat jelenti számomra, amikor útra kelhetek egy új és ismeretlen célpont felé, amelyet igyekszem egyénileg, a saját érdeklődésemnek megfelelően felfedezni. Emellett szívesen szervezek csoportos utazásokat, főleg diákcseréket is. Szeretem a természetet, ám ha lehetőségem van választani, akkor a történelmi jelentőségű városok mellett döntök, amelyekben felkeresem a múzeumokat, a templomokat és a műemlékeket.
Hívő ember vagyok. Ugyanakkor vallom, hogy a hit kegyelme nem minden ember osztályrésze egy adott pillanatban. Sokan csak idősebb korukban térnek meg, sokan pedig egész életüket önmagukra, szeretteikre, munkatársaikra, egyszóval embertársaikra építve élik le. Meggyőződésem, hogy tantárgyaim mindenki számára tartogatnak pozitívumokat. Mert az már önmagában véve is óriási dolog, ha a hívő meg tudja érteni a nem hívőt, – és fordítva, – keresztény a muzulmánt vagy éppen Jehova egy tanúját, és még sorolhatnám a példákat. Óriási dolog, ha meg tudjuk érteni, hogy a másik ember miért gondolkodik vagy viselkedik a mi megszokott normáinktól eltérően. Ezzel a bölcsességgel meg tudjuk érteni azokat a társadalmi, politikai és lélektani jelenségeket is, amelyekkel nap mint nap konfrontálódunk, ha akarjuk, ha nem.
A család- és gyermekvédelem tantárgy keretében az ember legkisebb, de legfontosabb közösségére fogunk fókuszálni. Bízom abban, hogy nagyon sok problémára és magánéleti válságra fogunk közösen kidolgozni megoldási alternatívákat, bár nem árt, ha tisztában vagyunk a családjogi és gyermekvédelmi törvény megfelelő passzusaival is. Fő célom azonban az, hogy a hallgatókban kialakítsak egyfajta válságkezelési készséget, hogy a legnehezebb élethelyzetekben is meg tudják hozni a legkörültekintőbb és legemberségesebb döntéseiket. Ehhez viszont azt a báziskompetenciát szeretném kialakítani a képzésben résztvevő érdeklődőkben, hogy fogadják el a jó és a rossz dialektikáját. Fogadják el, hogy a világban egyaránt jelen van a jó és a rossz is. Az ünnepet néha tragédia követi, és az emberi élet örömök és bánatok sorozata. Maga az ember is önmagában hordozza a legtiszteletreméltóbb erényeket és a legbestiálisabb bűnöket. Ha ezt a kettősséget felismertük és elfogadtuk, egyre inkább szabadságunkban áll a jó felé való törekvés és a jó választása.
Ehhez kívánok mindannyiunknak emlékezetes és meghitt beszélgetéseket és egyre több jó döntéshez vezető jó felismerést.
>> Szociológia valláslélektan <<
